2012. február 19., vasárnap

Vasárnapon



A mai napon a Prédikátor könyvéből hallgathattunk igehirdetést. Mikor hazaértem, volt lehetőségem még egyszer átolvasni a Bibliából az adott szakaszt, az 1-11. versig. Hát mit mondjak? Elég lehangoló! Szinte depresszív olvasmány. Vajon miért került bele a Bibliába? 
Aztán tovább olvastam, és szinte az egész rész a hiábavaló dolgokról szól. Tudnunk kell, hogy egy olyan szerző írta, (Salamon), aki a kor legbölcsebb és leggazdagabb embere volt! Miért került bele a Bibliába? 
Istenünk az Úr, tudja, milyen haszontalan dolgok után vágyódunk, milyen haszontalan dolgokat cselekszünk, de Ő így szeretett, szeret és szeretni fog! Ő adta értünk az egyetlen fiát, vajon adta volna, ha nem tudta volna rólunk a hiábavaló dolgok után való vágyódásunkat, ha nem ismert volna teljesen, valóságosan? Ő elfogadott bennünket, a mi dolgunk itt a földön, a mi világunkban, hogy higgyünk Őbenne és ne a hiábavalóságokon törjük a fejünket!  Ne keseregjünk, hanem örömmel, megelégedettséggel végezzük a ránk bízott feladatokat! Szeretettel, örömmel, békességben!

"csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt" Zsolt. 139, 14a

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei:
Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és  a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog  fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. (Préd.1,1-11)

2012. február 17., péntek

Karácsonyra készült

Pótolom a bemutatni kívánt darabokat. Nagy örömmel készültem a karácsonyra! Kedves baráti családunk kapta ezt a táskát, amit a gyülekezetünkben tanultunk októberben. Sajnos én nem lehettem ott, így Viola volt az aki magyarázattal segítette a munkámat. De ebbe a táskába beleszerettem, biztos készítek majd magamnak is ilyet.
A képet a baráti családtól kaptam, nagyon köszönöm Nektek! Akkor még nem készültem blogszerkesztőnek.



Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát. (Zsolt 40,5)

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. ( Ézs 40,28)

2012. február 14., kedd

"Sokoldalú blogger" díjat kaptunk



Nagy meglepetés ért, egyszerre ketten is ajándékoztak számunkra "Sokoldalú blogger" díjat! Köszönjük Lucának és Rózsának ezt a nagyszerű díjat!


A feladat a díjjal kapcsolatban, hogy köszönjük meg, ez alapvető. Valamint, hogy írjunk magunkról 7 dolgot, amit szeretünk! Igyekszem Viola fejével is átgondolni, mit is írhatnék magunkról!


A legfontosabb számunkra, hogy (1) Isten gyermekei lehetünk, (2) ezzel egybefüggően fontos, hogy napi szinten olvassuk a Bibliát, elmélkedjünk Istenről és imádkozzunk, napi kapcsolatban legyünk vele. Nagyon igyekszünk. (3)Harmadikként talán a családot említenénk, szeretünk együtt lenni férjeinkkel, gyermekeinkkel, figyelni növekedésüket, cseperedésüket, együtt örülni és szomorkodni velük ha kell. Nagy feladat napi rendszeres teendőket igényel. A harmadik hely, nem azt jelenti, hogy kiszorultak, vagy lemaradtak az első helyről, hanem sokkal inkább azt, hogy védettebb, - szélvédettebb - helyre kerültek. Így vannak biztonságban. (4) Fontos számunkra a kreativitás. A Viola nagyon ügyes több technikában, talán nem is tudjátok, hogy keramikus. Művészi aprólékossággal formázza az általa készített sütiket, kreatív dolgokat. (5) Itt következzen a foltvarrás. Egyszerűen szeretjük. (6) Szeretünk ajándékozni. Viola ebben legyőzhetetlen, eddig minden munkadarabját elajándékozta. Én még nem vagyok ennyire szívélyes, de igyekszem, majd egyszer utolérem! (7) Itt már gondolkodóba esem, mi lehet még közös bennünk? Viola Segíts!!!! Szeretjük a közös tevékenységeket, gyülekezetünkben, szeretünk kirándulni, vásárolni és sütni, főzni!


A következő feladat: küldjük tovább 15 bloggernek. Ez a feladat a legnehezebb! Mindenkinek odaadnám szívem szerint, akiket olvasok. Sokuk tevékenységét sokra becsülőm, foltvarró körünkből kimaradt a Rita foltok, őt már láttam megajándékozták, ha nem is tud róla. Gratulálunk Neked! Szóval elnézést azoktól akik kimaradtak és szerettek volna blogger díjat kapni! Őket is szeretjük!!! 


A következőket szeretném megajándékozni, remélem Viola egyetért!

1,    Napos
2,    abeva
3,    anyinyóka
4,    Gyereketető
5,    Mammka
6,    Nőnek születtél
7,   Kádár Erika
8,   Megbocsátás
9,   Praktikák sok gyerekhez
10, Angel Patches
11, A jó kikapcsolódás titka
12, Abile kuckója
13, Bori Blogja
14, Böbe morzsák
15, Dunaszegi Ildikó blogja

Beszéljen helyettem az ige:

"Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére." (Zsid 11,7a)

"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." 
(1Kor 15,19)

2012. február 12., vasárnap

Varrjunk közösen - képekben







A Mónika által meghirdetett varrjunk együtt játék -ban elkészült foltmunkák kollázsa ez a gyűjtemény. Bori készítette a fotó kollázst. Nekem nagyon tetszik! Sokan jelentkeztünk erre a játékra, olyan jó látni a különböző színeket, formákat ugyanarra a kiírásra!

Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. (Zsolt. 26,8)

2012. február 11., szombat

Közös varrás 5. blokk



Hát ezt nem gondoltam volna! Egyszer már neki álltam ennek a blokknak, de összekevertem a szélforgó hajtogatásának irányát. Hiába, csak gyorsan ránéztem a kiirt feladatra és azt gondoltam ez egyszerű. Az is, de nem mindegy, hogy a szélforgót háromszögbe, vagy négyszögbe hajtsuk először. Hát én négyszögből hajtottam a háromszöget, ezért nem jött ki a minta. És hát ilyenkor mit lehet tenni? Bontani! Na, de sírós gyerek mellett? Milyen jó, hogy van egy Zsófi lányom. Zsófi segítesz? Ő pedig készségesen kibontotta, vasalta. Majd este míg apa játszott a legkisebbel anya egy pillanat alatt összerakta, hála a sok e-mailes jó tanácsnak. Ezúton is köszönöm a varrós társaimnak a sok magyarázatot amit egy-egy munkához fűznek. 
Most már csak az a kelta! Az okoz fejtörést!

"teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével." (Ef. 4,2-3)

Sütöttem



Újra betegek vagyunk, csütörtökön orvos, pénteken orvos, aztán a diagnózis: középfülgyulladás torokgyulladással, mindez egy gyereknél, a képen állóval történt. Nagyon nyűgös, sírós. De ma már nem lehetett bent tartani, pedig mindent megpróbáltam. A férjem elvitte egy kis szánkózásra. Ez mindenkinek jó, legalább tudok egy kicsit pihenni. 

Na de nálunk nem szólhat csak erről egy bejegyzés! Ahol ennyi gyerek van, ott van más tenni való is. Hát már meg is jöttek, ez gyors volt!



Szóval pénteken sütöttem! Luca-nál olvastam egy süti receptet amit nem lehetett kihagyni! Azzal indult, hogy a töltött kosárkákat sütöm, de a legnagyobb meglepetésemre a tejszín rakosgatás közben elfogyott több mint a fele. Tetszett a neve: homokozós süti, a lányok is ezen nevettek, úgy szedtük ki a formából mint a homokot a homokozóból. 
Hát mit tehetnék, vasárnapra szántam egyébként, gyorsan megsütöttem a másik sütit is amit feltett az oldalára a répa tortát. Mára abból is csak egy szelet maradt. Mutatóba, hogy le tudjam fényképezni. Cukorsziruppal készítettem, mert a beteg ápolás elvette az időt a körültekintő vásárlástól. 


 Gondolkodhatom egy újabb adagon!

Emellett még varrni is próbáltam. A Mónikánál meghirdetett játékban a kelta blokkal nem boldogulok, azt próbáltak javítgatni, közben pedig a szélforgóval is igyekeztem ami az 5. közösen megvarrt blokk! De az már nem lesz kész mára!

A nagyok most jöttek be a hócsatából, a következő szöveggel: Anya, elfogyott a süti???!!! Szóval, kérdőre vontak. Sőt: Anya, te etted meg???

Nem tudom, elárulhatom-e, de Viola is sütött. Egy csodálatos gesztenye tortát, nekem nagyon ízlett a krém, azt is ki fogom próbálni. Ákos is sütött, palacsinta tortát! Az is nagyon finom volt!

"Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét. (Jer31,7)
"Urunk, add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet." (ApCsel 4,29)


2012. február 8., szerda

Közös varrás 4. blokk



Hopp Mónika által hirdetett játék 4 blokkját angol papírtechnikával készítettük. Bevallom, nekem még nem született ihletem arra, hogy a blokkok milyen színben készüljenek, a méreten is gondolkodom, bár már körvonalazódik a 25x25-ös blokk méret. Szóval, még bizonytalankodom! 

Mint már írtam lentebb, nagyon sok az elmaradásom, tavaly talán a decemberi alkalmon a csantavéri asszonyok, Nati és Magdi angol papírtechnikával készült terítőt tanítottak. Ezért most erre a meghirdetett játékra ezt az elmaradásomat pótoltam be, az előre megvásárolt anyagcsomagból. Biztonság kedvéért kettőt is vettem akkor a Viola által, mondván karácsonyra jó lesz, hát most már talán csak jövőre. Magán a gyűjteményes quilten is szerepelhet ez a minta csak nem karácsonyi anyagból.

Azért a történet nem itt kezdődött. Volt egyszer egy nyári szünet, a tavalyi évben. De szép is volt, jó meleg nyár, csak akkor hűvösebbre vágytunk - ilyen az ember, elégedetlen. Szóval, mit tehetünk négy gyerekkel. A legkisebb altatása alatt, hogy nyugodtabbak legyenek, varrni tanultunk. Most a Zsófi lányom munkái kerültek elő, ő szívesen varrta a nagymama virágoskertjét, és szívesen is folytatja. Tudja, hogy vannak benne hibák, de nézzétek úgy, hogy egy 8 éves kis hölgy készítette:






Majd még, ha előkerülnek mutatok belőlük néhányat!

Ma mindenesetre nehezen mennek a dolgok, a legkisebb nagyon nyűgös volt egész nap és azt gondolom a füle nagyon fáj, hát csak reménykedem, hogy nem középfül-gyulladás, holnapra kiderül. 
Mindenkinek jó munkát kívánok!

"Ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által." (Ef 2,20-22)

2012. február 6., hétfő

Hazament



Született egy édes kicsi gyermek, szüleik örültek neki, nevelgették, dédelgették. Aztán szerelmes lett, házasságra lépett és neki is születtek gyermekei. Most ő örült, nevelgetett, dédelgetett. Közben dolgozott, élt, örült, szomorkodott, küzdött és kitartott, majd hazament!
Ennyi egy élet! Meghalt, hiányt hagyott.


Sokszor tapasztalom, hogy olyan nehezen nézünk szembe a halállal, főként, ha fiatalon érte a barátunkat, rokonunkat, ismerősünket. Kérdezgetjük Istent: Miért?


Pedig csak az életre kellene másképpen tekintenünk! Ajándék ez Istentől! Annyi van belőle, amennyit ő adott nekünk. Próbáljunk meg neki örülni, élni szabadon az Ő akarata szerint. Ha csak egy kicsit is képesek lennénk feladni a saját akaratunkat megszűnhetne az a lelki didergés, melyet a vasárnapi igehirdetés alatt fogalmazott meg a lelkésznő az előző bejegyzésemben. Nézzünk szembe az élettel, van kezdete és vége. Hogyan akarjuk befejezni? Ürességet hagyni, esetleg vitát a hátunk mögött? Gondolkodjunk el, nekünk mennyi az élet?


"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje" (1Kor1,18)


Búcsúzom ezzel a néhány gondolattal, szeretett rokonunktól, ki élt mindössze 54 évet és vasárnap reggelre elaludt! Nagyon fog hiányozni mindenkinek akit itt hagyott! 


Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. (Jel1,14)

2012. február 5., vasárnap

Vasárnapi igehirdetés



Ma délelőtt a leesett hó mennyiség illetve az autónk újbóli meghibásodása távoltartott szeretett gyülekezetünktől. Nagyon szomorú voltam, hiányoztak a kedves arcok, a találkozás, a közösség átélése. Hiányzott az ige, mely erőt ad a hétre. De nem volt mit tennem!

Ekkor a férjem tudatosan 10 órakor bekapcsolta a rádiót. Na, gondoltam, megint mi következik? Hallgathatok egy idegen igehirdetőt, általános szavakkal, olyan üzenettel, ami nem érinti meg a lelkemet. Hallgattam, mert szólt és egyre jobban megérintett.


Evangélikus istentiszteletet hallgattunk a családommal, Debrecenből. Az igét Balázs Viktória, lelkész hirdette.

Az igehely:
„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (Máté 13,44-46)

A lelkész az igehirdetés kezdetén beszélt arról, hogy két féle fázás létezik. Az egyik a fizikai fázás, amikor a jelenlegi hideg okozza a nehézséget. Ezt próbálják most sok eszközzel kezelni, a hajléktalanokról való gondoskodásban, az idősek, egyedülállókra való odafigyeléssel.
Ezentúl van a belső hideg, mely arról szól, hogy nem tudom, merre menjek tovább, bizonytalankodom, egyedül érzem magam. Ez a lelki didergés. Ilyenkor jól jön a bátorító szó, a láthatatlanul körülölelő szavak. Jézus ilyen lelket melengető szavai azok, amik ebben a helyzetben fel tudnak melegíteni.
Azt mondta Balázs Viktória lelkész, hogy az igében olvasott példázatok távol állnak a mai embertől. Nehezen értjük, hiszen nincs többségünknek földje, vagy legalábbis kevesen vannak azok, akik a fölből élnek, azzal dolgoznak.
Amit mégis megfigyelhetünk az igében az az öröm érzése, amely jellemző lesz a szereplőkre, és ami radikális változásra készteti őket. A mai világunkban ezzel szemben félünk a radikális változásoktól, a biztonságra törekszünk. Milyen igaz? Nem?
De lehet valami, ami ettől a biztonságtól többet ér? Feladni egész életünket? Nem meggondolatlanság ez? –teszi fel kérdéseit az igehirdető! Én is erre gondoltam, milyen nehéz is átgondolni ezeket. Tetszett mikor a tudósokat hozta fel példának, hogy arra törekszenek, hogy egységesen leírják a természet törvényét, vagy a szerelmespár, akik az igaz szerelmet keresik. 
A következő kérdése: Mi mit keresünk? Körbenézünk a világba látjuk, kinek mije van (én ezt sokáig státuszszimbólumoknak hívtam) és irigykedünk. DE NEM KELL IRIGYKEDNÜNK!!! Mi vagyunk a nyertesek! Isten elküldte értünk fiát, Jézus Krisztust, ami felülírja a mi biztonságra való törekvésünket, mert ő ezzel szemben az örök életet kínálja nekünk. Ő a mi megváltónk, szabadítónk.

Mikor hallgattam az igehirdetést, egyre jobban magával ragadott. A vasárnapi ebédfőzés közben, gyerekzsivajtól hangos konyhában, nehéz odafigyelni. De én olyan hálát éreztem, hogy igen, mégis Isten gondoskodott rólam, hallottam tiszta hangot, Isten szavát, amely célt és utat mutat nekem a következő hétre! Köszönöm Istenem a gondoskodást! 
Kívánom mindannyiunk számára, hogy tegye fel ezeket a kérdéseket, és álljon Isten elé a maga életével! Áldjon benneteket a Jó Atya!

2012. február 3., péntek

Biblia borító Violától

Bocsáss meg Viola kérlek, de ez az elejére kívánkozik! Olyan szép!!! 

Elkészült egy Bibliaborító is, melyet Áginak varrtam, mivel első borítójával némi gond történt, reggeli ébredezésem, és a kávéscsészém jóvoltából.
Pontos megrendelést kaptam tőle a színre , és a mintára vonatkozóan, ez a borító még csak az elsőnek felel meg, de már varrom a második borítót is.
Bargellóval készült, szeretem ezt a technikát, Natiék tanították nekünk..
Íme:















 Bejegyezte:Viola

2012. február 2., csütörtök

Fényképező tok

Férjem régi kérését teljesítve elkészült a fényképezőgépünk tokja! Nagyon szerettem vele bíbelődni, igazán klassz munka volt!



Kézzel hímeztem az előre kiszabott farmeranyagot, aztán állítottam össze a tokot, hosszú fület varrtam rá, hogy vállra akasztható legyen.
Gondolkodom, még egy darab elkészítésén, aztán majd látjuk sikerül-e?

Végül rövid gondolat a Bibliából, azt hiszem nagyon aktuális!

"A fiú tiszteli atyját. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? - mondja a Seregek Ura." (Mal.1,6)

Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké." (1Tim 1,17)

 Bejegyezte: Orsi