2011. március 29., kedd

CSANTAVÉRI MEGHÍVÓ

 
Szeretettel várunk titeket a csantavéri nagy foltvarrásra!!!
Szeretnénk ,ha április 21 -én  csütörtöki nap jönnétek.
8000 dinár egy nap,ebéddel anyagcsomaggal,kávé tea. kb 2400ft.
Isten áldását  kívánom életetekre!
Nati
 

2011. március 23., szerda

ÁPRILISI MEGHÍVÓ

Következő varrásunk időpontja ÁPRILIS 2. szombat 14h.
Bajai Baptista Gyülekezet, 6500. Baja, Kádár u. 7.
Tanító: Forrai Éva
Amit tanulunk:
Gyöngyvirágos szett




 Szükséges anyag:, melyet egyénileg hozunk:

1. Ferde pánt: Fehér 250 cm
2. Apró mintás anyag: fehér; a virágokhoz: 10 cm/a teljes szélességből
3. Kress vászon: Natúr színben; az alaphoz 30 cm/a teljes szélességből
4. Zöld 15 cm/a teljes szélességből
5. Háta anyag: bármi, (fehér, vagy a krepp anyagból: 40x40 cm az asztalközéphez
                                       + 15x11 cm/x4 a kaspóhoz
6. Virágokhoz 2 oldalas ragasztó papír
7. Karton a sablon másoláshoz, + papír, egyéb minták gyűjtéséhez
Varrógép+varró eszközök.
Szeretettel várunk!

FRISS MUNKÁINK

ANDRÁSI RITA munkáiból:
Varrós-mappa háta
Varrós-mappa eleje

Varrós-mappa belső

Peti ülőpárnája

Gyíkos ülőpárna

Kosárlabdás falvédő

Gyűrűpárna

Gyöngyös neszeszer

Ella ajtódísze

Cicás szett

Baglyos pénztárca

Anna tornazsákja

Almás táska

Almás táska háta

2011. március 7., hétfő

ÓLOMÜVEG TECHNIKA

Nagy Mária, tanítónk munkája, Csantavér Szerbia.
AZ ALKALMON TANULTUK

A technika leírása az alábbi honlapon:
http://folt-varras.hu/?do=1&sub=12&ssub=167
  A MÁRCIUSI VARRÁS KÉPEI  megtekinthetők, itt:

 AZ elhangzott Igei üzenet:
MIÉRT ILYEN AMILYEN?
Sokan, még templomba járó, magukat Istenhívőnek valló emberek is felteszik a fenti kérdést, különféle negatív életérzéseik kapcsán. Gyakori kérdés az, hogy ha az Isten jóságos és igazságos, akkor miért teremtette a világot ilyen gyalázatosnak, mint amilyen? Ha Isten gyűlöli a bűnt, akkor miért nem öli meg azonnal a tolvajokat, bűnözőket, gyilkosokat? Miért „teremtett” olyan hatalmas szökőárakat, hurrikánokat, melyektől ártatlan emberek milliói haltak már meg a földi történelem alatt? Miért engedi, hogy járványok pusztítsanak? Egyáltalán miért vannak járványok? Sorolhatnám a méltatlankodók különféle kérdéseit, de nem teszem, mert a kérdések sokaságát mindenki ismeri és most inkább a válaszra szánnék egy kicsivel több időt.
Nos, Isten arra teremtette az embert, hogy a Vele való közösségben érezze jól magát. Az első emberpárnak ebben a közösségben mindene megvolt, amire csak szüksége lehetett. Békessége volt, biztonságban érezhette magát, bőségben élt, és mindez együtt, a szó mindenféle értelmében boldoggá tette őt. Nem voltak járványok, nem voltak viharok, a földi élet még nem volt olyan gyalázatos, mint ma. Azt mondta Isten az embernek, hogy ez a gazdag teremtett világ a tiéd. Azt csinálsz vele amit akarsz. Egyetlen kikötésem van, mégpedig a te eddigi boldogan élésed folytatása érdekében az, hogy a kert minden fájáról annyit egyél, amennyit akarsz, csak egy fáról, a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél.
Most szeretném az emberek fejében uralkodó képzavart szétoszlatni azért, hogy egyszer, s mindenkorra felejtsék már el az alma evés jelenetét. A teremtéstörténetben az alma szó nem is fordul elő. Ebben a jelenetben arról van szó, hogy az első emberpár gondolatában nem is volt jelen a rossz, a gonosz, vagy a sötétség gondolata, mivel addig Isten közösségében kizárólag csak a jót, a szépséget, a szeretetet élték meg. Ezért fogalmuk sem lehetett arról, hogy ez utóbbiaknak léteznek ellentétpárjaik is. Amint ahogyan egy ma élő kisgyerekkel sem tudjuk megértetni, hogy mi is az a tűz, és annak milyen következményei lehetnek, úgy az első emberpárral sem lehetett megértetni azt, hogy mi a gonoszság, mindaddig, amíg annak következményeit a saját bőrükön meg nem tapasztalták. Nos, Isten ezért jelölt ki képletesen egy fát. Azért, hogy így talán jobban megértik azt, hogy a jónak és a rossznak tudása, nekik csak árthat. (Megjelölhetett volna egy tehenet is, hogy annak tejéből ne igyanak. A kijelölés csupán az ember engedelmességének teszt-eszköze volt.) Isten nem azért állított egy tilalomfát, hogy önkényuralmat gyakoroljon az ember fölött, hanem azért, mert jól tudta, hogy ha az ember megízleli a gonoszság „gyümölcsét”, azt követően már képtelen lesz annak következményeit kezelni. Ezért akarta Isten magának fenntartani az erkölcsi értékítéletet. Vagyis azt, hogy továbbra is Ő maga ítélje meg, hogy teremtményeinek mi a jó és mi a rossz. Ezért, az első emberpár helyes magatartása az lett volna - mint ahogyan a mai biblikusan hitben járó embert már jellemzi -, hogy mielőtt cselekszik, Istent kérdezi meg, hogy az a bizonyos dolog jóra fog-e vezetni, vagy rosszra?
Nos, az ember, illetve már az első emberpár ezt a kérdező viszonyt rúgta fel azáltal, hogy „beleharapott” abba a nem is létező „almába”. Azaz, szembehelyezkedtek Istennek a jótékony szeretetével. Isten felállította ennek a két út közötti választásnak lehetőségét, Éva pedig az első adandó alkalommal megszegte az Istennek eme, embert-óvni-akaró rendelkezését. Ugyanis ez nem tiltás volt, hanem rendelkezés, afféle „házirend”. Azért nem önkényes tiltás volt ez Isten részéről, mert a következő sorokban olvashatjuk Isten felvilágosító szavait a következményekről. „...ha eszel róla, meg kell halnod”. A Biblia nem tesz említést arról, hogy Ádám és Éva hány évszázad óta élt Istennel boldog közösségben, mert ez ma már nem is fontos. Ám arról igenis tesz említést, hogy ez volt az a pillanat, amikor a halál beköltözött az emberi életbe, illetve a földi létbe. Az is egyértelmű, hogy a halál betörését nem Isten akarta, mert nem azt mondta, hogy ha eszel róla, akkor megöllek, elpusztítalak, hanem hogy meg kell halnod. Magyarán; magad hívod be a halált az életedbe az engedetlenséged által.
Amikor megtörtént az az ominózus „almába harapás”, képletesen szólva, az „almában” (azaz a Vele való szembehelyezkedésben) lakozó halál valóságát kóstolták meg. Ezzel az engedetlen cselekedettel veszítette el az ember, az addig Istennel való atyai közösséget és ezáltal veszítette el a saját békességét, biztonságát és boldogságát. Mivel az ember lelopta a „fáról” a gonoszságnak tudását, azonnal megjelentek az életében az olyan szörnyű tapasztalatok amik addig teljesen ismeretlenek voltak. Addig elképzelni sem tudta azt, hogy hogyan lehetséges az, hogy ha már X idő óta él, miként szűnhet meg az élete? Egyáltalán mi az, hogy halál? Lehet, hogy abban a pillanatban nem is értette, de az idő múlásával megérezte a fáradtságot, a lassú öregedést, a betegeskedést, a test sérülékenységét és egyszer csak beköltözött a szívébe a félelem is. Addig nem félt senkitől és semmitől. Mitől és miért is félt volna? Most félni kezdett. Félelmében el kezdett menekülni. Menekült az Isten, illetve az ő Atyja elől. És ez az az ősi menekülési ösztön, ami ma is él az emberben, főleg a hitetlen emberben. Mert a mai hitetlen emberek állandó menekülésben vannak. Különösen Isten elől menekülnek. Ezt a menekülési állapotot nevezi a Biblia bűnnek. Az Istentől elszakított állapotot, azaz az Isten-nélküliséget. Ám a visszamenekülés helyett az ember állandóan megpróbál istent játszani, de egyre kétségbeejtőbb helyzetbe sodorja magát és egyre tehetetlenebbül szenved ezektől az idegen erőktől. Addig csak az Istentől függött. Egyébként szabad volt. Még arra is szabad volt, hogy elhagyja Istent. Ezt követően pedig egy sor sötét erőtől vált függővé és ebben a rabságban kénytelen élni, mind a mai napig. Ha valaki kérdésekkel ostromolja Istent, hogy miért ez, és miért nem az, vagy miért így, és miért nem úgy, akkor minderre az a tömör válasz: EZÉRT.
Ám, a hívő ember már nem fél. Mert a megtért, az Istenhez visszatért ember így, vagy úgy, de rájött arra, hogy a félelem csak addig tarthat, amíg bocsánatkérés és bűnvallás által visszakéredzkedhet Isten közelségébe. S mivel immáron visszakerülve megbizonyosodott arról, hogy nem a saját „tudása”, okoskodása adja az ember boldogságát, hanem az Isten útbaigazítása, elkezdi a Bibliából kutatni az Isten akaratát, s aszerint kezd élni. Rájön, hogy az egykor őseink által eljátszott Isten iránti bizalmat vissza lehet kapni. Mindössze végig kell gondolni a fentieket és töredelmes szívvel oda kell állni Isten elé és megvallani, hogy: eddig én is ebben az Ádáméktól örökölt bűnben éltem, de szeretném az Ő kegyelmét megkapni, hogy ezután a Mindenható, mindent tudó Atya útmutatásai szerint élhessek.
Fórizs József