ANYAI SZÍVEK HÍRLEVÉL és TAVASZI HAJBAVALÓINK

HAJBAVALÓKAT KÉSZÍTETTÜNK

 Mi organza anyagból vágtunk ki köröket, 3 méretben, széleiket óvatosan mécses segítségével megolvasztottuk, majd összevarrtuk egy plüss hátlapra. Elejét gyöngyökkel, gombokkal díszítettük.

A hajgumihoz ugyanakkora hátlap kört vágtunk ki, mint amire a virágot varrtuk, majd a hátlapot, gumit, virágot ragasztópisztollyal összeragasztottuk.

A csattokat hasonlóan, csak egész kis plüss karikákkal oldottuk meg.

A pattintós csattok hátlapja, a csatt formájához igazított, ezt ragasztottuk rá.

JÓ ALKOTÁST KÍVÁNUNK NEKTEK IS!
További ötleteket, itt találtam:
http://pearlpixie.blogspot.hu/2009/08/organza-viragok-step-by-step.html

2013. ÁPRILIS 

"Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem
az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt,
amit Isten ajándékozott nekünk."

(1Kor. 2,12)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves Édesanyák!

Sok szeretettel köszöntünk Titeket!

Aktuális hírlevelünket itt olvashatjátok. Idézet a KERESZTÉNY ISMERETTERJESZTŐ ALAPÍTVÁNY 
KIA http://www.kiakonyvek.hu
Hírleveléből:

Ha szeretnétek megkapni, színesben, az email címetekre, írjatok az alábbi címre:

anyaiszivek@gmail.com  

EGY KRÓNIKUS HALOGATÓ VALLOMÁSA

Sziasztok! A nevem Lana, és állandóan halogatok. Sose tekintettem magamat halogatósnak, míg tavaly azédesapám kifejezetten annak nem nevezett. Kösz, apu! Harmincnégy évnyi tudatlanság után a fátyolfellebbent a szemem elől. Végre szembe kell néznem a valósággal.

Jó, az igaz, hogy félre szoktam tenni dolgokat azzal a feltett szándékkal, hogy később foglalkozom velük.
Csupa jó szándék vagyok, de sajnos a később soha nem szokott eljönni. A gyerekek hazahozzák az iskolaidolgokat, és én azzal a szándékkal teszem őket le, hogy majd megnézem őket... egyszer. Behozom a postát,de éppen valami más munkában vagyok, ezért félreteszem, hogy majd átnézem a leveleket... később. A vasárnapi újság napokig hever az asztalon, mert ki akarom vágni belőle a kuponokat... majd valamikor.
Azt mondtam már, hogy maximalista is vagyok? Ez hát az egyik oka annak, amiért soha nem jutok a végére a dolgoknak – nem bírok a rendetlenséggel, amit én csináltam. Ha nem tudok valamit tökéletesen megcsinálni – pontosan úgy, ahogy én szeretném – akkor meg se próbálkozom vele. Ehelyett inkább együtt élek a kacatjaimmal. Órákat töltök el azzal, hogy a kacatokkal foglalkozom gondolatban – hogy mennyire zavaróak, meg hogy hogyan fogok tőlük egy nap végre megszabadulni. De nem kelek fel rögtön rendet csinálni.Egyszer aztán találkoztam egy rendkívül összeszedett, takaros asszonnyal. Számomra az igazán meglepő az, hogy öt gyereke van. Legelőször egy vasárnap délután hívott meg magukhoz. Ez közvetlenül istentisztelet után volt. Tudom, milyen kapkodósak a vasárnap reggelek - nekem is négy gyerekem van. Az én lakásom általában legkevésbé sem alkalmas vendégek fogadására vasárnap délutánonként. A barátnőm otthona viszont tökéletesen rendben volt. „Biztos előre eltervezte, hogy meg fog hívni” – gondoltam.
Azóta viszont számtalan alkalommal voltam a vendége, és mindig makulátlan tisztaság és rend fogadott. Egynap átmentem, hogy segítsek neki kitakarítani, és nem igazán találtam takarítanivalót. Nekem úgy tűnt,teljesen tiszta minden! Ő persze észrevette, hogy mely területeken lehet még dolgozni kicsit. Gondoltam,neki jobb szeme van az ilyesmihez.
Volt olyan is, hogy a barátnőm jött át énhozzám takarítani. Hihetetlen, mennyire tisztává tudta varázsolni alakásomat! Csak jön, átveszi az irányítást, és takarít. Tőle vettem ezt a pár rendrakós ötletet:

1. Rejtsük el a lomokat! 
Mikor jobban megismertem a barátnőmet, és miután elárulta nekem ezt a tippet, rájöttem, hogy neki is van mindenféle lomja, csak jól el tudja rejteni. Ne értsenek félre, nincs sok kacatja, nem áll hegyekben a padláson a sok felesleges holmi például. De megkönnyebbülve fedeztem fel, hogy még a rendszerető embereknek is van rendezetlen kupac holmija. Csak éppen elrejtik azt az avatatlan szemek elől, például egy szekrény mélyére.
2. Nem is kell olyan sok idő a takarításhoz 
Ha nem halogatnám a dolgot, hanem gyorsan nekikezdenék, hamarabb végeznék vele, mint képzeltem.
Minden agyban dől el. Ha nem akarok takarítani, azon rágódom csak, mennyire nincs kedvem nekiállni, és akkor persze nem is készülök el vele. De ha egyszer nekiállok, hihetetlen, mennyi mindent el tudok végezni egészen rövid idő alatt is.
3. Dobjuk ki, amit nem használunk! 
Szeretem azt hinni, hogy mindig jóhihiszeműen járok el, amikor elrakom a különféle kütyüket és miegymást, amelyek elborítják az otthonomat, mondván, hogy egyszer még jók lesznek valamire. Csak sajnos ez nincs így. A barátnőmtől azt is megtanultam, hogy NYUGODTAN ki lehet dobni dolgokat, vagy oda lehet őket adni valakinek, aki még használná őket, és akkor nem hevernek porfogóként szerteszét, arra várva, hogy végre valahára valaki használja őket. Így könnyebb rendben tartanom az otthonom, könnyebb takarítani, és így kevésbé hajlok a halogatásra én is.
4. A gyerekek sokat tudnak segíteni 
Tudom, hogy törvény tiltja a gyerekmunkát, és nem is erről beszélek. Fontos viszont, hogy megtanítsuk a gyerekeinknek, hogy felelősségteljesen viselkedjenek, ennek egyik módja pedig az, ha bevonjuk őket a mindennapi házimunkába. Így tanulják meg, hogy vigyázni kell a dolgokra, hogy az otthonunk rendben tartása munkával jár, és nem megy magától. Én mindegyik gyerekemre (9, 7, 6 és 5 évesek) rábízok napi egy ház körüli tennivalót. Többnyire valami egyszerű dologról van szó (azt akarom, hogy jusson idejük a házi feladatra is, meg arra is, hogy élvezzék a gyerekkorukat). De ez a néhány dolog, amit naponta elvégeznek a ház körül, nagyon megkönnyíti számomra, hogy rendben tartsam az otthonunkat.

Ahogy ezeket az elveket átültetem a gyakorlatba, úgy lesz a házam tisztább, a lelkem pedig könnyebb.
Jobban tudok pihenni egy rendezett otthonban. És még azon sem kell aggódnom, hogy hogy fogok összepakolni, ha esetleg váratlan vendégek toppannak be. Persze vannak még halogatós napjaim, de sokkal kevesebb, mint régebben.
Mindig is volt egy szoba a házban, ahol a legtöbb lom összegyűlik. Mostanában ez pont a dolgozószobám.
Talán, ha befejeztem ezt a cikket, nekiállok ennek is.
 Persze később is megcsinálhatom...
Írta: Lana Gates 
Lana Gates az Arizona állambeli Mesa városában (USA) él, alkot és halogat. Tíz éve szabadúszó író, fő területe a számítástechnika. Szeret olvasni, szereti a vidámságot, szeret utazgatni, férjével és négy gyerekével sátorozn
Fordította: Király Teodóra, aki férjével három kisgyereket nevel Budapesten 

GYEREKEK „MUNKÁBAN”

Csodálatos, hűs őszi nap volt. Férjem, John a faleveleket gereblyézte az előkertben, három kicsi fiam pedig nagyon izgatott volt, hogy segíthet Apunak. Ahogy a falevélkupac egyre nőtt, láttam, ahogy megcsillan a szemükben a huncutság. Eleinte még megállták, hogy ne ugorjanak a közepébe, nem sokkal később azonban nevetve, sikítozva, vidáman hemperegtek a falevelek között. A gyerekeknél a játék természetes. A  Szentírásban azt olvassuk a Példabeszédek 22:15-ben: „A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság". Amíg a csintalankodás természetesen jön, addig a felelősséget és a szorgalmat tanítani kell. Habár a szívemet melengette, ahogy a gyerekeim önfeledten játszanak egyilyen gyönyörű őszi napon, ugyanakkor azt akartam, hogy növekedjen és fejlődjön a munkamoráljuk, és a saját bőrükön tapasztalják meg, milyen megelégedettséggel tölt el a jól elvégzett munka. Már a nagyon kicsi gyerekeket is meg lehet tanítani dolgozni, sőt a totyogó kisgyerekkor a legjobb idő az egyénre szabott tréningre. Ebben az időszakban a gyerekek vidáman segítenek a házimunkák elvégzésében. Minden kisgyermekes anyuka tanúsíthatja, hogy a gyermekek folyton láb alatt vannak, és mindent utánoznak. Vásároljunk hát egy gyerekméretű seprűt és hagyjuk, hogy a kisgyermek is segítsen felseperni a konyhát! Adjunk neki egy felmosórongyot, és engedjük meg, hogy segítsen nekünk felmosni. Amikor salátát vagy palacsintatésztát készítünk, toljunk a pulthoz egy sámlit és engedjük, hogy nézze, és részt vegyen benne. 

Ebben a korai életszakaszban az együtt munkálkodás erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és magabiztossá  teszi a gyermeket. Kis tanítványunk természetesen meg akar nekünk felelni, és ez a vágya csak nő, ahogy anyuval és apuval együtt dolgozik. 

Az együtt dolgozásnak fejlesztő szerepe is van. Ahogy végigbeszéljük a munkánk egyes lépéseit, a kicsik szókincse bővül és az események logikus sorrendjét is megtanulják. Számolás, elrendezés, összepárosítás – csak néhány azon készségek közül, amiket a gyerekek használnak, amíg szétválogatják a mosnivaló ruhát, vagy megterítik az asztalt.
Amikor kisgyermekünk segít nekünk a házimunkában, dicsérjük is meg! De fontos, hogy ne essünk túlzásba.
Így megtanulja élvezni a velünk töltött időt, és azt is, hogy büszke legyen a munkájára, de ne legyen szüksége túlzott adag dicséretre motiválásképpen.
Az igazi munkamorál abból a belső motivációból fakad, hogy valami értékeset tegyünk. A cél az, hogy a gyerekek se hagyják abba a munkát, amikor mi már nem őket figyeljük.
Azok a gyerekek, akik soha nem tanulták meg a munka értékét, sokszor azt érzik, hogy semmivel nem tudnak segíteni mások munkájában. Azoknak a gyerekeknek, akiket megtanítottak dolgozni, nagyobb az önbizalmuk és a felelősségérzetük is. Komplex feladatokat is rájuk lehet bízni, és ők kitalálják, hogyan végezzék el az adott munkát.
A fiaim most 13, 12 és 10 évesek, és sokat segítenek a ház körül.
Mióta vidékre költöztünk, ők is több feladatot kapnak. A napi iskolai feladataik és a házimunka mellett a 30 csirkét is ők látják el. Naponta etetik és itatják őket, összegyűjtik és megtisztítják a tojásokat.
Néhány napja hallottam, ahogy a legidősebb fiam, Luke, a barátainak mesélt a csirkéiről. Elmesélte, hogy épp most keltek ki a tojásból a kiscsibék, és hogy mennyire különbözik egyik a másiktól. Később azt mondta nekem, hogy ő biztosan tudja magáról, hogy szorgalmasabb, mint a többi hasonló korú fiú.
Megtanulta, hogy hogyan legyen lelkiismeretes, megbízható, szorgalmas és felelősségteljes. Ezek a jellemvonások elkísérik felnőtt korában is, és hozzájárulnak a jövőbeni sikereihez.

Írta: Gwen Miller 
Gwen 20 éve él házasságban lelkész férjével a texasi Ft. Worth-ben. Négy gyermeket nevelnek, akik 10 és 15 év 
közöttiek. Gwen, egykori általános iskolai tanárnő, jelenleg otthon tanítja gyermekeit. 
Fordította: Cross Bori, aki amerikai férjével neveli két kisfiát, és ez az első fordítása az Anyai Szívek hírlevélben