Zsid. 12: 14-15.
„Törekedjetek mindenki iránt a békességre, és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
Ef 4:32.
„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
Ef. 4:26.
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal”
Megtanultam, hogy amíg gumós növényeim gyökereit teljesen ki nem ásom, azok újra, meg újra előjönnek.
Mit tud tenni a keserűség az életünkkel? Ha vétkeznek ellenünk, vagy méltánytalanul bánnak velünk, mérgünk izzó haraggá válhat.
Ha fájdalmunkat Krisztushoz visszük, azzal kiássuk keserűségünk gyökerét, így az nem tud szárba szökkenni, hogy megfojtsa örömünket, és békességünket.
Ha megbocsátunk, ill. azt keressük, a keserűség nem fog gyökeret verni a szívünkben, és megteremhetjük Jézus Krisztus békességének a gyümölcsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése