2012. január 25., szerda

Elgondolkodtató séta



Ma késő délután sétáltam hazafelé a gyógyszertárból, egyedül voltam. Ez nagyon ritka eset nálam! Felnéztem az égre és egy zsoltár jutott eszembe.

Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, 
tele van a föld teremtményeiddel. Zsolt104;24 

A munkátok közben gondoljatok az Úrra, ne engedjétek, hogy a mindennapi élet gondjai az Úr és közétek álljon. Szakítsatok időt Istenre és szeretteitekre. Ne feledjétek a legfontosabb újszövetségi parancs a szeretet! Ennek megélésére nem hagy időt a sátán, tudja jól mivel bolondítson el bennünket.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az Ő nevéért. Zsolt 23;1-3

Aki a fület alkotta, az nem hallana?
Aki a szemet formálta, az ne látna?
Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne?
Hiszen ő tanítja ismeretre az embert. 
Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. Zsolt 94;9-11

De szeretetem nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. Zsolt 89; 34

2 megjegyzés:

Monika írta...

Én is nagyon szeretek az égre nézni...Teljesen megnyugtat....
Köszönöm a bejegyzést!!!!♥

Orsi írta...

Szeretettel kedves Mammka!