Nehezen álltam neki, és most fáradt is vagyok a gondolataim rendszerezéséhez. Röviden csak annyit, hogy délelőtt fogtam hozzá, míg aludt a legkisebb. Annyira jutottam, hogy elkészült a négyzet összevarrása, majd összevágtam az adott formára. És akkor felébredt! Ilyenkor hirtelen be kell fejezni, éhes lesz és játszani kell vele. Délután mikor hazaértek a nagyobbak, a harmadik számú leánnyal, akit Zsófinak hívnak folytattam a munkát. Én varrtam és ő vasalt. Nagyon örült neki és én is örültem a közös munkának. Hát így készült el!
De ez a nap nem az amire számítottam! Ma nyílt napon kellett volna lennem, de otthon kellett maradni. Nem számítottam rá, hogy az egyik gyereket hirtelen orvoshoz vigyem. Talán sorolhatnám tovább a váratlan események sorát, de hát minek is? Ismeri ezt mindenki! Mikor valamit nagyon de nagyon szeretnénk, miért ne legyen másképp.
De nagyon hálás vagyok, hogy Isten megengedte, hogy ennyi nehézség után kész legyen! És szó szerint, számomra csoda! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Szavakkal kifejezhetetlen milyen óriás Ő!
4 megjegyzés:
Szép lett!, ügyes vagy!
Szép lett. Nem egyszerű beteg gyerek mellett varrni. Majd a következő biztosan könnyebben megy. Zsófi lányod meg ügyes segitő:)
Köszönöm a bátorítás!
Jó lett, a színek is nagyon tetszenek :D
Megjegyzés küldése