2012. február 19., vasárnap

Vasárnapon



A mai napon a Prédikátor könyvéből hallgathattunk igehirdetést. Mikor hazaértem, volt lehetőségem még egyszer átolvasni a Bibliából az adott szakaszt, az 1-11. versig. Hát mit mondjak? Elég lehangoló! Szinte depresszív olvasmány. Vajon miért került bele a Bibliába? 
Aztán tovább olvastam, és szinte az egész rész a hiábavaló dolgokról szól. Tudnunk kell, hogy egy olyan szerző írta, (Salamon), aki a kor legbölcsebb és leggazdagabb embere volt! Miért került bele a Bibliába? 
Istenünk az Úr, tudja, milyen haszontalan dolgok után vágyódunk, milyen haszontalan dolgokat cselekszünk, de Ő így szeretett, szeret és szeretni fog! Ő adta értünk az egyetlen fiát, vajon adta volna, ha nem tudta volna rólunk a hiábavaló dolgok után való vágyódásunkat, ha nem ismert volna teljesen, valóságosan? Ő elfogadott bennünket, a mi dolgunk itt a földön, a mi világunkban, hogy higgyünk Őbenne és ne a hiábavalóságokon törjük a fejünket!  Ne keseregjünk, hanem örömmel, megelégedettséggel végezzük a ránk bízott feladatokat! Szeretettel, örömmel, békességben!

"csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt" Zsolt. 139, 14a

A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei:
Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és  a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog  fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. (Préd.1,1-11)

2 megjegyzés:

Unknown írta...

"Minden munkánkat úgy végezzük,hogy ISTENnek tetszen..."
Az Áldás Soha Nem Múlik El!"
Rózsa

Marietta írta...

Köszi a tanulságos beírást!